A Tóth Árpád utca 2. szám alatti helyi védett, zártsorú polgárházat Harangi Sándor építtette valamikor 1892 és 1911 között.
A mai Hatvan utca 42., Tóth Árpád utca 2. és Tóth Árpád utca 4. számú házak eredetileg egy ingatlant alkottak, 1892-ig a történetük összefonódott. A Tóth Árpád utca megnyitása után osztották 3 részre az 1906 m2-es telket, így jöttek létre a különálló Tóth Árpád u. 2. és 4. számú porták.
A Hatvan utca 42. (1554.) számú ingatlan 1845-ben Barta Jánosné, 1851-ben pedig Kis Sándor tulajdona volt. A telekre 1871-ben építtette fel a mai zártsorú polgárházat középső kapuáthajtóval és 3+3 ablakkal Szallár Ferenc. A Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltárában elérhetőek az 1871. február 7-én Szikszay által készített tervrajzok és az építési engedély iratai. 1871. március 3-án Szallár Ferenc kétrendbeli építkezésre kért és kapott engedélyt a telken: a tervrajz szerint az utcafrontra egy 9 szobából, konyhából és 6 pincehelyiségből álló épületre, illetve az udvaron egy keresztépületre, amely 3 szobából, konyhából és 1 pincehelyiségből állt (szintén megmaradt a tervrajza). 1871. szeptember 11-én kapott, mai szóhasználattal, használatbavételi engedélyt a tervek szerint, „jó anyagokból, tartósan” épített ház, Baranyi Miklós tanácsnok és Luchs Sámuel főmérnök aláírásával. Forrás: HU MNL HBVL IV.B. 1109/l. 210. d. 6736/1871, R 624/1–2. Ezt az állapotot örökítette meg az 1872-es kataszteri térkép.
A Szallár családról kevés információt találtunk. Szallár Ferencet az 1869–1870-es népösszeírásban 42 éves szabómesterként jegyezték a ház tulajdonosaként. A felesége, a 29 éves Szentpéteri Zsuzsanna az 5 gyermekükkel: Dezső, Sarolta, Árpád, Zsuzsanna és Erzsébet, valamint 4 szabótanonc és 3 cseléd lakott a telken akkoriban álló házban, összesen 14-en. Akkor még egy lakásban 3 szobát, 1 konyhát, 1 kamrát és pincét írtak össze, illetve 2 istállót és 1 fészert. 1865-ben, Zsuzsanna lányuk születésekor még a Csapó u. 803. szám alatt jegyezték a családot. 1878-ban, Ilona lányuk halálakor pedig még a Hatvan u. 1554. (42.) szám alatt jegyezték a Szallár családot, ekkor még biztosan itt laktak, azonban később már nem találtunk róluk adatot. Szallár Ferencné Szentpéteri Zsuzsanna 1918-ban halt meg, amikor a fia, Szallár Ferenc házában, a Simonffy u. 53. szám alatt említették.
A következő ismert tulajdonosok Harangi Sándor (1841–1917) birtokos és felesége, Kállay Erzsébet (1854–1932) voltak halálukig. 1888-ban a legtöbb adófizető városi bizottsági tagok névjegyzékében a 44. helyen Harangi Sándor gazdálkodót a Hatvan u. 1554. (42.) szám alatti lakosként jegyezték, tehát ekkor már biztosan itt élt. De már 1886-ban is ezen a környéken, a Hatvan utcai városrész első tizedében, valószínűleg ebben a házban említik. Polgár Harangi Sándor 1917. november 6-án halt meg 76 évesen, Hatvan utca 42. szám alatti lakosként.
„Meghalt özvegy Harangi Sándorné (A Debreceni Újság tudósítójától). A régi debreceni polgári társadalomnak egyik nagylelkű nemzetes asszonya dőlt ki az élők sorából. Harangi Sándorné született Kállay Erzsébet — éves korában meghalt. Az elhunyt egyike volt azoknak a nemes szívű magyar asszonyoknak, akik egész életük munkásságának gyümölcsét a közjó javára fordították. Néhai férje, Harangi Sándor, aki 76 esztendős korában 1917-ben halt meg, gazdag debreceni cívis volt. Balmazújvárosi magyar családból származott s már fiatal korában Debrecenbe költözködve, két keze munkájával szerezte vagyonát. Haláláig presbitere volt a református egyháznak. Boldog házaséletet élt feleségével, a most elhunyt Kállay Erzsébettel s mivel házasságukból gyermek nem született, a régi debreceni polgárok szokásához híven, minden vagyonukat a református egyháznak és Debrecen városának adományozták. Harangi Sándor és felesége 1914. május 21-én végrendelkeztek közszerzeményű vagyonaikról. Eszerint Hatvan utca 42. számú házastelküket a református egyháznak hagyományozták azzal, hogy annak jövedelméből évenként ötven református gazdaárvát egy-egy téli öltözettel ruházzanak fel, ami pedig fennmarad, azt az egyházfenntartó alapra fordítsák. A Reáliskola 4. számú házastelküket felerészben a debreceni szegényháznak, felerészben az Ispotályra testálták. Kiselepen levő négy nyilas földjüket a balmazújvárosi református egyház örökölte. Most özvegy Haranginé halálával e hatalmas értékű hagyatékok az egyház, illetve Debrecen város végleges tulajdonába kerülnek. Az elhunyt egyénisége, nemes szíve és vallásos lelkülete méltán állítható példaképül az utókor elé. özv. Harangi Sándorné temetése ma délután három órakor lesz a Hatvan utca 42. számú gyászháztól a Nagytemplomban tartandó ima után a Hatvan utcai temetőben levő családi sírboltban.” Forrás: Debreczeni Újság, 1932. május 11. 2.
Debrecenben a Főreáliskolát 1873-ban alapították és 1891-ig a Református Kollégium épületében működött. Hosszas kálvária után, az iskola új épületéhez végül a város a saját telkét ajánlotta fel a Hatvan u. 1551. szám alatt, valamint megvásárolta a két szomszédos telket az 1552. és 1553. szám alatt. Továbbá a Bajcsy-Zsilinszky utca felől egy telek megvásárlása is szükséges volt, mert már ekkor utcanyitást terveztek. A telekvásárlás ügyében az 1891. július 1-én tartott közgyűlésen hoztak határozatot. Meixner Károly budapesti műépítészt bízták meg az új iskolaépület tervezésével. Meixner úr a kész tervrajzokat 1892. január 19-én küldte el Debrecenbe. A tervet és költségvetést az 1892. április 27-én tartott közgyűlésen fogadták el. „A fővállalkozók Tóth és Barcsay a régi falak és törmelékek eltávolítása után szeptember első napjain nagy erővel fogtak hozzá az építkezés megkezdéséhez. (…) deczember 5-én pedig az egész épület (…) egészen tető alá került.” Az új épületben 1893 őszén elindulhatott a tanítás. „A Hatvan-utcza és a vele egyirányban húzódó Nagyuj-utcza közt az építés alkalmával nyitott uj utcza egész hosszában egyenletesen 15 méter széles.” Forrás: Fazekas Sándor (szerk.): A Debreczeni Állami Főreáliskola huszadik Értesítője az 1892–93. iskolai évről. Debrecen, 1893. 3–19.
Tehát a Tóth Árpád (Reáliskola) utca megnyitása az 1892–1893-ban épült mai Debreceni Fazekas Mihály Gimnáziummal együtt valósult meg. Ez azt is jelenti, hogy a mai ház csak ezután épülhetett fel. Ekkoriban már biztosan Harangi Sándor volt a tulajdonos, ezért ő építtette a házat, azonban az építés pontos évét nem sikerült feltárni.
Térképi ábrázolások alapján annyit tudunk biztosan, hogy 1882-ben még nyoma sincs az utcanyitásnak, az 1911-es kataszteri térképen pedig már a mai két zártsorú polgárházat ábrázolták a Tóth Árpád utca 2. és 4. szám alatt. Tehát valamikor 1892 és 1911 között épült a mai ház. A Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltárában elérhető Tanácsi Mutatókönyvekben 1882 és 1911 között Harangi Sándor az alábbi ügyekben kért építési engedélyt a Hatvan utca 42. szám alatt:
- 1892. a reáliskola építkezése következtében a szomszédos udvarok kerítésében támadt nyílások beépítése iránti kérvénye (4592)
- 1892. építkezési ügye (4890)
- 1892. építkezési ügye (5861, 7745)
- 1896. építkezési ügye (2290)
- 1896. a Reáliskola utcai földalatti csatorna kiépítését kéri (3617)
- 1896. kérvénye új épület felülvizsgáltatása iránt (7916)
- 1899. építkezési ügye (7805)
- 1901. építkezési ügye (2318, 9037)
Sajnos egyik irat sem maradt meg, így kizárólag a mutatókönyvek és iktatókönyvek fenti bejegyzéseire támaszkodhatunk. Azt nem tudjuk, hogy az adott építkezés mire vonatkozik, lehet az egy ház, de egy lakás, istálló vagy melléképület is. Kizárásos alapon viszont tovább lehet szűkíteni a kört. 1892-ben az engedélykérésből is látszik, hogy ekkor bontották el a szomszédos házakat az utcanyitáshoz, ezért kért Harangi Sándor a kerítés javításához engedélyt és két másik valamilyen építkezésre engedélyt. Az 1872-es és 1882-es térképeken is az látható, hogy a Hatvan utca 42. háznak csak a Hatvan utca felőli főépülete épült meg, mögötte az udvar ezen az oldalon még üres volt. Az udvari szárny valószínűleg szintén az utcanyitás után valósulhatott meg. Ebből arra lehet következtetni, hogy 1892-ben építette fel a Hatvan utca felőli háza udvari szárnyát, amely az új utcára nyílt. Nem valószínű, hogy ehelyett egyből a két teljesen új házat építette volna fel a telek hátsó végét leválasztva. Valószínűleg 1896-ban épültek fel a Tóth Árpád u. 2. és 4. házak, ezt az is megerősíti, hogy ekkor kért engedélyt az új utcában a csatorna kiépítésére. Az 1899-es és 1901-es építkezést nem tudjuk, mire vonatkozhat. Elképzelhető, hogy először csak az egyik Tóth Árpád utcai ház épült fel 1896-ban, majd 1899-ben a másik, de az is lehet, hogy valamilyen teljesen másféle építkezésre kért engedélyt a századfordulón. Összességében a jelenlegi ismeretek alapján az tűnik a legvalószínűbb lehetőségnek, hogy 1896-ban épültek a Tóth Árpád utca 2. és 4. házak.
A ház helyi védelmi értékkataszterében Gajdos Csaba műemlékvédelmi szakmérnök viszont a következőket írta: „A Hatvan utca 42 számú telek nyugati telek-határát a keresztistállóig beépítették. A keresztistálló mögötti részéből 1907 után lakótelket alakítottak ki. Míg a Hatvan u. 42 (hrsz.: 2006) a Reáltanoda utca 2 számot is viselte, az új telek (hrsz.:2007) a 4. számot, a Bajcsy 47 (hrsz.:2008) a 6. számot kapta. A 4. számú telekre 1907-1911 között két L alakú, zártsorúan beépített lakóházat építettek.”
A térképi és az írott forrásokban a házszámozás sem egyértelmű. Helyesen a Tóth Árpád u. 2. szám a Hatvan u. 42. sarki telekre vonatkozna. A Tóth Árpád u. 4. számot összevonva a két középső telekre alkalmazták. A Tóth Árpád u. 6. szám pedig a Bajcsy-Zsilinszky u. 47. sarki telekre vonatkozik. Tehát egy telekkel kevesebbet mutat a mai számozás is, aminek a középső telkek összevonása az oka. Még az 1911-es kataszteri térképen is egy egész telekként jelölték a három telek kontúrját. A 2. számú ház mellett fekete szaggatott vonalat jelöltek, a 2. és 4. számú házak között pedig csak piros szaggatott vonalat az utcafronton. Ez is megerősíti, hogy valószínűleg egyszerre épült a két teljesen azonos kialakítású ház, egyfajta ikerházként.
Tehát a Tóth Árpád utca 2. számú ház tulajdonosa legalább 1888-tól Harangi Sándor volt az 1917-ben bekövetkezett haláláig. A felesége, Kállay Erzsébet 1932-ben történt halálakor, utódok hiányában a városra és az egyházra hagyta a teljes vagyonát. Viszont a címtárak szerint a Tóth Árpád u. 2. ház tulajdonosa 1927-ben Sziber Lajos, 1940-ben pedig özv. Miklós Miksáné Grünvald Elvira volt. Tehát a Harangi házaspár 1927 előtt eladta a házat.
A ház 2024. augusztus 29-én helyi védelmet kapott a Debreceni Városvédő és -szépítő Egyesület javaslatára. 2026-ban új tulajdonosai lettek a háznak, akik a felújításán dolgoznak.
Publikációk a ház történetéről:
- Gajdos Csaba: Tóth Árpád u. 2. sz. alatti épület Hrsz.: 8562. homlokzati értékkatasztere, az épület helyi védelem alá helyezéséhez szükséges építéstörténeti szakértői dokumentáció. Debrecen, 2024.
Fő források:
- Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltára
- Méliusz Juhász Péter Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye
Készítette: Harangi Attila
Megjelenés: 2026. szeptember 2. (2019. november 5.)
Frissítés: 2026. szeptember 3.
