A Tóth Árpád u. 6. – Bajcsy-Zsilinszky u. 47. számú sarki zártsorú polgárházat valamikor 1892 és 1911 között építették.
Az ingatlan tulajdonosa az 1869–1870-es népösszeírásban Nagy Gábor 60 éves csizmadiamester volt, aki már 1845-ben is tulajdonos volt. Az 1872-es kataszteri térképen egy oldalhatáron álló népi lakóházat ábrázoltak a telken Nagy Gábor tulajdonában, de a Nagy családról nem találtunk több információt.
A Tóth Árpád (Reáliskola) utca megnyitásához a telek egy részét leválasztották 1892-ben. Debrecenben a Főreáliskolát 1873-ban alapították és 1891-ig a Református Kollégium épületében működött. Hosszas kálvária után, az iskola új épületéhez végül a város a saját telkét ajánlotta fel a Hatvan u. 1551. szám alatt, valamint megvásárolta a két szomszédos telket az 1552. és 1553. szám alatt. Továbbá a Bajcsy-Zsilinszky utca felől egy telek megvásárlása is szükséges volt, mert már ekkor utcanyitást terveztek. A telekvásárlás ügyében az 1891. július 1-én tartott közgyűlésen hoztak határozatot. Meixner Károly budapesti műépítészt bízták meg az új iskolaépület tervezésével. Meixner úr a kész tervrajzokat 1892. január 19-én küldte el Debrecenbe. A tervet és költségvetést az 1892. április 27-én tartott közgyűlésen fogadták el. „A fővállalkozók Tóth és Barcsay a régi falak és törmelékek eltávolítása után szeptember első napjain nagy erővel fogtak hozzá az építkezés megkezdéséhez. (…) deczember 5-én pedig az egész épület (…) egészen tető alá került.” Az új épületben 1893 őszén elindulhatott a tanítás. „A Hatvan-utcza és a vele egy irányban húzódó Nagyuj-utcza közt az építés alkalmával nyitott uj utcza egész hosszában egyenletesen 15 méter széles.” Forrás: Fazekas Sándor (szerk.): A Debreczeni Állami Főreáliskola huszadik Értesítője az 1892–93. iskolai évről. Debrecen, 1893. 3–19.
Tehát a mai keskenyebb telket 1892-ben alakították ki, a mai zártsorú polgárház is ezután épült. Az 1911-es kataszteri térképen már a mai házat ábrázolták, így egyelőre ennyit tudunk biztosan, hogy a térképi ábrázolások alapján valamikor 1892 és 1911 között épült a ház. Az utcanyitás utáni építést a sarok metszett kialakítása is erősíti, tehát eredetileg is sarokháznak épült.
A Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltárában elérhető Tanácsi mutatókönyvekben 1898 és 1911 között a József királyi herceg (Bajcsy-Zsilinszky) u. 47. szám alatti ingatlanra kizárólag Kolossa Ádám kért építési engedélyt az alábbi ügyekben:
- 1898. építkezésre (2877, 4087)
- 1904. építkezésre és új épület felülvizsgálására (3616, 8557)
- 1906. kémény építésére (2015)
- 1911. épület átalakítására (11162)
Az iratokat még nem kutattuk, nem tudjuk, hogy megmaradtak e. Az engedélykérések alapján a mai házat Kolossa Ádám építtette 1898-ban vagy 1904-ben. Az sem zárható ki, és további kutatást igényel, hogy esetleg 1892 és 1897 között Kolossa Ádám vagy valaki más építhette.
Kolossa Ádám (1842–1915) szatócs felesége Nádassy Karolina volt. Kolossa Ádám szatócsot 1892-ben még a Homok utca 2959. szám alatt jegyezték, a Debreczeni Képes Kalendáriomban pedig már ezen a lakcímen, a Reáliskola (Tóth Árpád) u. 6. szám alatt. Azt nem tudjuk, hogy a Kolossa család pontosan mikor vásárolta meg az ingatlant, de 1898-ban már biztosan az ő tulajdonuk volt, ahogyan az 1910-es, 1911-es, 1912-es és 1914-es címtárakban is olvashatjuk. Kolossa Ádám kereskedő 1915-ben halt meg 73 éves korában, József királyi herceg (Bajcsy-Zsilinszky) u. 47. szám alatti lakosként. Özv. Kolossa Ádámné Nádassy Karolinát pedig már a Teleki u. 19. szám alatt jegyezték, amikor 1934-ben meghalt 76 évesen.
A címtárak szerint 1927-ben Grósz Izidor, 1940-ben pedig Spitzer Sándorné háza volt.
A ház nem védett, már minden díszt levertek a homlokzatról, egyedül a zárópárkány tagozatai mutatják az egykori míves részletkidolgozásokat. Úgy tűnik, hogy a rossz állapotú ház évek óta lakatlan. A ház nagy részére idén júliusban árverést írtak ki.
Fő források:
- Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltára
- Méliusz Juhász Péter Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye
Készítette: Harangi Attila
Megjelenés: 2026. szeptember 6.
