A Széchenyi utca 10. szám alatti Simonffy-ház egy műemlék cívisház. A manzárdtetős, hézagosan zártsorú kulisszafalas lakóház valamikor a XVIII. század második felében épült barokk stílusban. Simonffy Sámuel (1754–1821) főbíró 1790-től haláláig élt családjával a házban, ami 1861-ig az örökösei tulajdonában maradt. Napjainkban egy számítástechnika üzlet és iroda működik a házban.
A ház pontos építési ideje jelenleg nem ismert számomra. Térképek alapján annyi biztos, hogy valamikor 1771 és 1811 között épült.
Az 1760-as években készült, épületeket ábrázoló legrégebbi várostérképen, az akkoriban Német utca 261. számmal jelölt telken még egy oldalhatáron álló népi lakóházat ábrázoltak középen egy gádorral, vagyis tornácos bejárattal.
Egy 1811-ben készült térképen pedig már egy zártsorú, „L” alaprajzú ház látható a telken.
https://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/3573/view/?bbox=3967%2C-2394%2C6139%2C-1461
Az 1812-ben készült szabályozási terven és a Kováts György által készített 1822-es várostérképen is egy hézagosan zártsorú házat ábrázoltak a telken. Korábbi ábrázolás jelenleg nem ismert a mai házról.
• „A Debrecen történetében hosszú éveken keresztül szenátort, városi elöljárói, majd főbírói tisztséget viselt Simonffy Sámuel építtette az 1790-es években a Széchenyi utca 10. számú, akkori nevén Német utcai házat. Mint jómódú kalmár, aki a város ügyeivel is állandóan foglalkozott, házát is ennek megfelelően alakította ki. Az utcai vonalra helyezte el lakásának három bolthajtásos szobáját, amely közül a középső három, a másik kettő két-két ablakkal van ellátva. A többi szoba is boltozott, L alakban az udvari határvonalon épült a mellékhelyiségekkel együtt. A szobák előtt az udvari részen igen szép árkádsoros boltozott tornác húzódik végig, amelyet később beüvegeztek. Az utcai homlokzat késői barokk stílusban készült, amelyet az 1930-as években a modernizálással elrontottak. Az íves kapubejáró, az ablakok mérete és szerkezete eredeti alakjában maradt meg. Az épület szépen illeszkedik a Széchenyi utca alföldi városias hangulatába."
Sápi Lajos: Miről nevezetes a Széchenyi utca 10. számú ház. In: Hajdú-Bihari Napló (II. évf., 64. sz.), 1957. 03. 17., 12.
• A ház utcai homlokzatán látható emléktábla szerint:
„Műemlékjellegű barokk lakóépület Simonffy Sámuel városi főbíró egykori háza. 1770 körül épült később átalakították.Városi Tanács 1974.”
• „MJ Lakóház ún. Simonffy-ház. Széchenyi u. 10. Barokk. 1770 körül. Átalakítva.”
Gellér Ferenc: Debrecen műemléki katasztere. Debrecen: Piremon, 1987., 39.
• „A Simonffy-ház a Széchenyi u. 10. szám alatt most jellegzetesen zártsorú épület, amelybe ebben az esetben is befoglalták a korábbi fésűfogas telekelrendezésű házat, a kapuzat feletti térrész viszont még nincs beépítve.”
Horváth Péter: Cíviskarakter a debreceni belváros építészetében. In: Honismeret (XLIX. évf., 3. sz.), 2021., 46.
A szakirodalomban tehát 1770 körülre és 1790 körülre datálják a ház építését, a korábbi épületrészek felhasználásával. Térképi és tervrajzi ábrázolás hiányában, illetve a jelenleg feltáratlan építési iratok alapján, talán a tulajdonsok ismerete segíthet az építési évszám pontosításában.
Zoltai Lajos kutatása alapján az ingatlan tulajdonosait 1628-tól ismerjük. 1628 előtt Földvári Dánielné Bakóczi Anna, 1628-tól Tatár Demeter szenátor, 1668-tól Tatár György, 1683-tól Fogarasi János, 1691-től Erdődi Sámuel, 1723-tól Kőrösi Szabó Pál vásári szabó volt az ingatlan tulajdonosa.
A mai ház építéstörténetéhez a következő tulajdonosok kapcsolódhatnak. 1745-ben Forró István vette meg a Kőrösi Szabó Pál által építtetett házat. 1750-ben szenátor Forró István kőházát (téglaházát) említik a telken. 1775-ben özv. Forró Istvánné Maróthi Mária kalmár eladja az ingatlant Béllyei Péter prédikátornak.
Forrás: Zoltai Lajos: Helyrajztörténet, kézirat. Déri Múzeum gyűjteménye, Történeti Tár
Az 1760-as évekbeli várostérképen ábrázolt népi lakóház tehát a Forró család tulajdonában volt akkoriban, valamikor ezután épült a mai ház. Forró István 1753-ban halt meg. Nem valószínű, de lehetőségként kérdéses, hogy az özvegye építhette e a mai házat, aki 1775-ig tulajdonos volt, ha egyes források 1770-es évekbeli építésre hivatkoznak.
„Maróthi nénje, Sára, Harangi Istvánhoz ment férjhez, húga Mária pedig Forró Istvánhoz, akit 1741. január 1-jén pótszenátorrá, majd szenátorrá választottak. A jelekből ítélve mindkét férj kereskedő volt (szüleik is azok voltak). A családból Mária élt legtovább. 1786 februárjában, férje halála után 33 évvel kelt végrendeletében vagyonát csupa távolabbi rokonra hagyja (HBmL., Végrendeletek, 770. sz.).”
Tóth Béla: Maróthi György. Debrecen, 1994., 281. https://mek.oszk.hu/12000/12051/12051.pdf
Béllyei Péter református lelkész és felesége, Váczi Nagy Erzsébet 1775-ben vásárolták meg az ingatlant. Szentkirályszabadjai Béllyei Péter (1727–1802) Veszprém vármegyei nemes családból származott, feleségével ők voltak Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805) költő keresztszülei. Ha egyes források 1770-es évekbeli építésre hivatkoznak, akkor a mai ház lehetséges építtetőjeként Béllyei Péterrel is számolni kell, aki 1775 és 1790 között volt az ingatlan tulajdonosa.
Források: Csokonai Vitéz Mihály keresztlevele. In: Sokféle (XLIV. sz.), 1832. 10. 02., 44.
https://www.geni.com/people/P%C3%A9ter-B%C3%A9llyei/6000000084822825037
Bélyei Péter 1790-ben adta el a házat lánya, Béllyei Erzsébet (1767–1826) férjének, Simonffy Sámuelnek. Németújfalui Simonffy Sámuel (1754–1821) posztókereskedő, jegyző, szenátor, majd 1811 és 1820 között Debrecen főbírája volt. „1788.január 2-án meg is nősült, feleségül vette Béllyei Péter lelkész és neje, Váczi Nagy Erzsébet leányát, Béllyei Erzsébetet (aki 1767-ben született), Oroszy István kalmár özvegyét, akivel hozományként egy áruval teli üzletet kapott.”
Szűcs Ernő: Simonffy Sámuel. In: Debreceni Szemle (XIII. évf., 4. sz.), 2005., 598.
Simonffy Sámuel egyházi főgondnokként vezette és felügyelte az Ispotály, a Kollégium és a Nagytemplom építkezéseit. Áldozatos munkájának elismeréseként a Nagytemplom nyugati tornyának gombzászlajába belevésték a monogramját (S. S.)
Szűcs Ernő: A Simonffy család és Debrecen. In: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. Debrecen, 1990., 13–31.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/HABM_Evk_17/?pg=14&layout=s
A ma is álló cívisházak közül mindössze alig egy tucat olyan zártsorú vagy hézagosan zártsorú ház van, amely a térképek alapján valamikor 1822 előtt épülhetett. Az egyik ilyen ház a Széchenyi utca 10. szám alatt áll. Akkoriban egy ekkora méretű és ilyen nívós házat ritkán építettek. Tehát mindenképpen a város legmódosabb polgárai közül építette valaki. Bár a másik két felmerülő építtető, özv. Forró Istvánné Maróthi Mária és Béllyei Péter is vagyonos családnak számíthattak, azonban Simonffy Sámuel messze kimagasló szinten állt anyagilag és társadalmilag is, ami véleményem szerint igazolja, hogy egy ilyen módos házat ő építtetett magának. Persze az építés levéltári kutatásának hiányában ez még mindig csak feltételezés. Azonban ha ebből az állításból indulunk ki, akkor a mai házat valamikor 1890 után építette Simonffy Sámuel, miután megvásárolta az ingatlant, ahogyan Sápi Lajos is írta. Az eddig ismert legelső ábrázolás alapján pedig valamikor 1811 előtt építtette. Mindenesetre a ház értékén nem változtat, ha kiderülne, hogy 1–2 évtizeddel később épült, mint az 1770-es évek, így is egy 230 év körüli kivételes barokk polgárház, talán az egyetlen a városban és talán a legrégebbi zártsorú vagy hézagosan zártsorú ház, amely mind építészetileg, mind helytörténetileg kivételes értéket képvisel.
Özv. Simonffy Sámuelné Béllyei Erzsébet halála után egy évvel, 1827-ben az örökösöktől a fiuk, Simonffy Dániel vásárolta meg a házat, aki haláláig, 1843-ig élt a házban családjával. Németújfalui Simonffy Dániel (1791–1843) Debrecen főügyvédje és szenátor volt. Özv. Simonffy Dánielné Bodó Rozália 1861-ben halt meg Széchenyi utca 1817. (10) szám alatti lakosként.
Az 1872-ben készült kataszteri térképen a Széchenyi utca 1817. (10) szám alatti ház tulajdonosaként Kovács Dániel ügyvédet jelölik, akit Zoltai Lajos már 1865-ben tulajdonosként említ.
Az 1870-ben készült népösszeírás szerint Kovács Dániel 52 éves városi hivatalnok volt a ház tulajdonosa, felesége Szunyogh Mária, akikkel 3 Kovács fiú, 3 Szunyogh fiú és 5 szolgáló élt a házban. Ekkor 1 lakásból állt a ház, amelyben 6 szobát, 1 előszobát, 1 konyhát és 1 kamrát jegyeztek, illetve 4 pincehelyiséget, 1 istállót és 1 félszert.
https://civisgistory.hu/debrecen1870/start_simple.php
Zoltai Lajos 1876-ban már Dr. Szabó József orvost jelöli a ház tulajdonosaként.
1890-től haláláig Fischbein Ignác (1834–1915) nádudvari földbirtokosé volt a ház, akit halálakor, 1915-ben Széchenyi utca 10. szám alatti lakosként jegyeztek.
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/231643#
1916-ban özv. Hoffer Sándorné Fischbein Herminát jelöli Zoltai Lajos tulajdonosként, majd 1921-ben özv. Léderer Miksáné Fischbein Lujzát és testvéreit, akik az 1927-es címtárban is tulajdonosként szerepelnek. 1932-ben Leiderer Ferenc és József, Czakó Zoltán, Erzsébet, Meisels Dorka voltak a tulajdonosok (Zoltai).
Az 1940-es címtárban Dr. Bohn Ede fogorvos volt a tulajdonos, aki már 1932-ben és még 1951-ben is a házban rendelt. Az 1937-es képviselőválasztás iratai szerint is Dr. Bohn Ede, 1887-ben Budapesten született fogorvos és felesége, Meisels Piroska (1899. Db.) a házban laktak többek között. Meisels Piroska Fischbein Ignác unokája volt, tehát 1890-től Fischbein Ignác (1834–1915), majd a leszármazottai voltak a ház tulajdonosai, az államosításból visszaszerezve, még az 1950-es években is.
Dr. Bohn Ede és Meisels Piroska 1920-ban házasodtak össze Debrecenben. (Egyetértés, 1920. 09. 23., 3., Házassági anyakönyvi kivonat, 1920. 09. 20.) Bohn Ede 1919-ben még a Simonffy utca 7. szám alatt rendelt. (Egyetértés, 1919. 06. 29., 2.) 1920-ban „Dr. Bohn Ede, a budapesti fogászati klinika volt assistense fogorvosi rendelését Szent Anna u. 9. sz. alatt megkezdte.” (Egyetértés, 1920. 12. 25., 4.). 1932-ben „Dr. Bohn Ede egyetemi tanársegéd, fogszakorvos, tanulmányútjáról megérkezett s rendelését Széchenyi u. 10. sz. alatt megkezdte.” (Debreczeni Újság, 1932. 08. 07., 14.) 1951-ben „MÁV fogorvosi rendelését Dr. Bán (Bohn) Ede, MÁV fogorvos továbbra is folytatja. Széchenyi u. 10. sz. alatt délelőtt 11–2-ig, délután 4–6-ig.” (Hajdú-Bihari Napló, 1951. 01. 14., 10.)
Dr. Bán Ede 1957. szeptember 28-án halt meg. (Dr. Bán Ede halotti anyakönyvi kivonata)
A házat 1952-ben államosították.
1958-ban „A városi tanács végrehajtó bizottsága az I. kerületi Tanács előterjesztése alapján először fellebbezési ügyekkel foglalkozott. Dr. Bán Ede, dr. Bán Edéné és özvegy Léderer Józsefné a Széchenyi utca 10. szám alatti tíz lakószobás házingatlan mentesítését kérte. Az I. kerületi Tanács annak idején a kérelmet elutasította, mert dr. Bán Ede időközben elhalt. A hozzátartozók ismételten kérték az ingatlan államosítás alól való mentesítését. A végrehajtó bizottság az I. kerületi Tanács döntését megsemmisítette, és dr. Bán Ede több évtizedes közérdekű munkásságát figyelembe véve a mentesítést jóváhagyta.” (Hajdú-Bihari Napló, 1958. 02. 20., 3.)
A Széchenyi u. 10. számú (hrsz.: 9078) házat 1958-ban műemlékké nyilvánították. (törzsszám: 1801, azonosító: 5272)
Fő források:
- Déri Múzeum
- Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára
- Méliusz Juhász Péter Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye
Források részletesen: https://www.debrecenhazai.hu/adatbazis
Megjelenés: 2023. július 30.
Készítette: Harangi Attila
