A Kálvin tér 8. (Egyház tér 351.) számú zártsorú polgárházat 1874–1875-ben építtette a református egyház tanári lakásnak. A Vecsey Imre (1820–1883) építőmester által készített tervrajzokat 2025. október 9-én találtam meg levéltári jelzet nélkül, ezután vették nyilvántartásba (R 1443). 

Az ingatlan történetét Zoltai Lajos kutatása alapján ismerjük, aki feltárta, hogy 1707 óta szakadatlanul parókiális ház volt itt. A Debreceni Református Egyház tulajdonában református lelkészek és a Református Kollégium professzorainak a lakása volt. (Zoltai Lajos: Helyrajztörténet, kézirat. Déri Múzeum gyűjteménye, Történeti Tár) 

Az 1768-as várostérképen a telek közepén egy keresztépületet ábrázoltak az utcával párhuzamosan, nagy előkerttel. Az 1822-es várostérképeken már a telek hátsó határán látható egy utcával párhuzamos ház. 

A telken korábban álló ház lakói voltak 1707 és 1873 között:

• 1730-tól Szilágyi Tönkő István (?–1751) lakott itt, aki az 1660-ban alapított első filozófia tanszék professzora volt 1721-től haláláig. Elsőként a városban, 1742-től tanított természetjogot.

• 1773-tól Sinay Miklós (1730–1808) református lelkész lakott itt haláláig. 1791-ben a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke volt. Szintén az első filozófia tanszék professzora volt 1760 és 1792 között. Valószínűleg már 1760-tól itt lakhatott. 

• 1820-tól Tatai Gábor (?–?) prédikátor lakása volt.

• 1845-ben egy bizonyos Ercsei Dánielné házaként jelölték. Valószínűleg Ercsei Dániel (1781–1836) bölcseleti doktor, 1805-től az 1798-ban alapított harmadik filozófia tanszék professzorának az özvegye lehetett. 

• 1850-ben Csányi Dániel (1820–1867) vízépítő mérnök, országgyűlési képviselő, professzor lakott itt. „1843-ban a pozsonyi országgyűlésen rövid ideig gr. Széchenyi István titkára, majd 1848-ig mérnökként a Tisza szabályozásánál működött. 1848 végétől főhadnagy, toborzótiszt a 15. huszárezrednél, 1849. máj.-tól századosként a komáromi vár mérnökkaránál szolgált, vezette az erődítési munkálatokat, aug.-tól a vár átadásáig (okt.) őrnagyi rangban. 1849. okt.-től a debreceni ref. kollégium fizikatanára; 1851-ben a szabadságharcban való részvétele miatt 12 évi várfogságra ítélték, de 1857-ben kiszabadult. 1861-ben országgyűlési képviselő; 1861-től a debreceni ref. kollégiumban a mértan és a csillagászat tanára.” Halálakor a Hatvan utca 1562. szám alatti házban jegyezték. 

Az 1851-es házadó összeírásban 3 szobát és 1 kamrát jegyeztek a földszintes polgári házban.

• 1856-tól Kovács Pál (1808–1859) professzor lakása volt, akit halálakor is ezen a lakcímen jegyeztek. Az 1853-ban alapított Entwurf Gimnázium második tanszéke, későbbi magyar-latin tanszék tanára volt 1853 és 1858 között.

• 1870-től 1873-ig Imre Sándor (1820–1900) professzor lakott itt. 1859-ben az Entwurf Gimnázium második tanszékén, későbbi magyar-latin tanszéken követte Kovács Pált, így valószínű, hogy a házban is. 1873-tól a Kolozsvári Egyetem magyar irodalom és nyelvészet tanszékét vezette.

Az 1869–70-es népösszeírás is rögzítette a 49 éves Sándor Imre főiskolai tanárt és családját a házban. Feleségével, Dávidházi Petronellával és 3 gyermekükkel, valamint 2 cseléddel éltek itt. Ekkor a ház 1 lakásában összesen: 4 szoba, 2 előszoba, 1 konyha, 1 kamra, 1 pince, valamint 1 istálló, 1 fészer volt. Az 1872-es kataszteri térképen a telek közepén teljes szélességben egy utcával párhuzamos házat ábrázoltak, előtte hatalmas előkerttel.   

A református egyház 1873-ban határozta el a ház átépítését, végül 1875-re épült fel teljesen újonnan a ma is álló ház az utcafrontra. A Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltárában elérhető az építkezésről számos irat és a tervrajz két másik helyszínrajzzal. (HU MNL HBVL IV. 1405/b. 6. d. 1998/1783.)

○ 1873. március 16. A debreceni református egyháztól Kovács Lajos főgondnok és Ármós Bálint főjegyző a városi tanácstól építőanyag adományt kért a „Sinai féle lakháznak állandó tanári lakká leendő átalakítása […], s részben az egyház némely más épületeinek is kijavításához.” (2050/1873, 29–33/1873)

○ 1873. december 19. A városi tanács a november 29-én tartott gazdasági bizottmányi ülés alapján azt a döntést hozta, hogy nem véleményezik az egyház kérelmét, mivel nincs felesleges építőanyaguk a nagyobb városi építkezések miatt. (7817/1873)

○ 1874. augusztus 25. „Tekintetes Tanács! A 7817/1873 szám alatti tanács végzés folytán megbizattam, hogy a református egyház gyűlés azon kérelmét illetőleg, hogy a Sinai ház kiépítéséhez szükségelt 15.000 vas, 50.000 cser, 60.000 épületi, 600 □ tégla, 12.000 lapos, s 120 görbe cserép, 3 csomó 1,5 öles, s 2 csomó 2 öles fa díjmentesen adassék, s a gazdasági szakbizottmány teljesíthetőnek azon az okon, mert a városi nagyobb építkezéseknél a meglévő anyagok szükségeltetnek, nem véleményezte akkor, - ebből kifolyólag adjak jelentést, ha a városi saját építkezés, s eladási szükségletek engedik a megadatást. A mai napon tégla készlet több mint egy millió, s a cserép is felül lévén 200.000-nél, az anyagszükség a megadatás útjában többé nem áll, - mit is további intézkedés végett bejelentek. – Kelt Debrecenben augusztus 25-én 1874. Csáki Gergely tanácsnok.” (5479/1874)

○ 1874. szeptember 11. a városi tanács kiadta az egyháznak az építkezéshez szükséges építőanyagokat (5748/1874)

○ 1874. szeptember 23. Medgyaszay Imre, a debreceni református egyház algondnoka építési engedélyt kért a Péterfia utca 351. számú Sinai-féle ház újból építésére tanári lakás céljából (6160/874)

○ 1874. szeptember 30. Hanke Leó tanácsnok és Luchs Sámuel főmérnök jelentése szerint a helyszíni szemle alapján engedélyezhetőnek tartják a terveket, valamint az utcaszabályozás szerint az egyház telkéből 9 és ¾ négyszögöl területet az utcához csatolnak. (1059/1874)

○ 1874. október 2. a városi tanács az építési engedélyt megadta (6264/1874)

○ 1874. december 29. a gazdasági szakbizottságon Ármós Bálint jegyző kiadta, hogy „algondnok Medgyaszay Imre jelenti, hogy a Sinay féle telken épülő tanári laknak teljes bevégzésére, és az egyház egyéb épületeinek kijavítására a nemes város által e célból, folyó évi szeptember hónapban adott építési anyagokon kívül még 7.000 darab vas, 24.150 db cser és 25.700 db épületi tégla, továbbá 7.100 db lapos és 50 db görbe cserép, s 30 szál hosszú, 4 csomó másfél öles és 3 csomó két öles épületi fa kívántatnék. Mely különbség, az előre kiszámított, és a valóságban létező szükségletek közt onnan származik, hogy a Sinai féle ház, eredetileg csak kijavítás, s némi átalakítások által szándékoltatott tanári lakká átváltoztatni, és ennek alapján számíttattak ki ahoz a szükséges építési anyagok is; holott később a régi épület a kijavításra és átalakításra gyengének találtatván: ennek folytán az egész ház alapjából újból építtetni határoztatott el. Minélfogva kéri algondnok, az általa elsorolt építési anyagoknak utólagosan leendő kiszámoltatását a városi hatóságtól a közgyűlés útján kérelmezni és kieszközölni. […]” (5/1875)

○ 1875. február 21. Révész Bálint elnök és Ármós Bálint főjegyző az utcai csatorna kiépítését kérik a várostól. A tanári lakás építése folyamatban van, folyó év pünkösdre a tanárnak át is fogják adni. Azonban most derült ki, hogy az utcai csatorna csak a szomszéd leány iskoláig van kiépítve. 

○ 1875. március 24. a kért építőanyag kiadását elrendelték (1442/1875)

○ 1875. május 10. Luchs Sámuel főmérnök elkészítette a Vár utca csatornázási tervét. (149/1875, DvT. 1396)

○ 1875. május 21. a városi tanács arról döntött, hogy az idei költségvetésből nem valósítható meg a Vár utca földalatti csatornázása, jövőre újra tárgyalják, azonban a Sinai-házig meghosszabbítják most a csatornát (2943/1875)

○ 1875. május 26. Erdélyi Mihály építőmester közel feleannyiért vállalta a csatorna elkészítését, ezért őt bízták meg a munkával (3236/1875)

○ 1875. június 25. jelentés a csatornázási munka elkészültéről (426/1875, 4091/1875)

Az építkezés megvalósulását igazolja, hogy az 1882-ben Tikos Imre által készített várostérképen már a mai zártsorú polgárházat ábrázolták. A megtalált tervrajz címe: „a Debreczeni Ref. egyház /:Sinay féle:/ 351.ik sz. alatti házánál Péterfia u. épülendő új épület tervrajza”. A tervlapon az utcafronti homlokzat, pinceszinti (földközötti) alaprajz, földszinti alaprajz és egy keresztmetszet látható. A terven Vecsey Imre építőmester neve olvasható. Dátum nincs a rajzon. Valószínűleg 1874-ben készült, amikor évvégén kiderült, hogy az 1873-ban tervezett felújítás és átalakítás helyett teljesen új házat kell építeniük az utcafrontra. A homlokzati rajz a maihoz hasonló. A nyugati szélétől, a Nagytemplom felől 1 ablak, 1 egyenes záródású kapu rizalittal és két korinthoszi fejezetes pilaszter, 2 ablak, 3 ablak közös szemöldökpárkánnyal és rizalittal, 2 ablak, 2 ablak közös szemöldökpárkánnyal, rizalittal és két korinthoszi fejezetes pilaszterrel következnek sorban. Az összesen 10 ablak és a kapu díszítése szalagkeretes konzolos szemöldökpárkánnyal. A megvalósult homlokzat alapvetően abban különbözik, hogy a kapu jobb oldalára átkerült két ablak, így a Nagytemplom felől 3 ablak épült meg a terven szereplő 1 helyett. A díszítés összességében a terv szerint valósult meg, kivéve, hogy nem épültek rizalitok, illetve a pilaszterek dór fejezetet kaptak. A ház középen alápincézett, előtér, 2 pincehelyiség és 1 borospince megnevezés olvasható a kosáríves záródású dongaboltozatos helyiségeken. A megépült ház keleti része a kaputól végig alápincézett. A tervezett magasföldszinten a kapuáthajtótól jobbra 1 ablakos boltozatos kamra, mögötte árnyékszék lett volna. Az utcafronton 4 szoba sorakozott, mögöttük hosszú előszoba, mindegyik sík fafödémmel. Egy rövid udvari szárny is csatlakozik az utcafronti szárnyba, ahol külön udvari bejárattal boltozatos kamra és cselédszoba van jelölve. Mögöttük a rózsaszínű új falaktól eltérően, barna színnel jelölve, tehát a régi megmaradó falak boltozatos konyhát és istállót jelöltek. 

A telken ma is álló ház lakói voltak 1875-től:

• Zoltai Lajos 1889-től jegyzi a házban Tóth Ferenc (?–?) professzort. 1850-től az első filozófia tanszék tanára volt annak megszűnéséig, 1855-ig, majd ettől kezdve 1890-ig az 1789-ben alapított harmadik filozófia tanszék tanára volt. 1891-ben olvashatjuk, hogy „a debreceni kollégiumban vasárnap iktatták be ünnepélyesen az újonnan választott két tanárt; dr. Öreg Jánost, ki az 53 évi tanárkodás után nyugalomba vonult Tóth Ferenc bölcsészeti tanszékét foglalja el.” (Fővárosi Lapok, 1891. 10. 01., 1994.) Elképzelhető, hogy 1875-ben ő volt az új ház első lakója.

• 1896-tól már Tóth Sámuel (1838–1899) lakott itt haláláig, aki az 1549-ben alapított teológia akadémia első dogmatika tanszékének hittan professzora volt 1864-től haláláig. A felesége Varga Mária volt. 1891-ben, Katalin lányuk születésekor még a Péterfia 378. szám alatt jegyezték a Tóth családot. 

• 1900-tól Dr. Ozory István (1853–1913) jogtanár, dékán, köz- és váltó ügyvéd követte a házban Tóth Sámuelt. (A Jog, 1900. 10. 07., 288.) A Jogakadémia hatodik tanszékét 1875-ben alapították a büntetőjog előadására, ahol 1887-től volt professzor a haláláig. 1913-ban bekövetkezett halálakor is ezen a lakcímen jegyezték. 

1914-ben árverésen próbálták bérbeadni a házat. „Árverési hirdetés. A debreczeni református egyház gazdasági bizottságának 1278–1913. sz. végzésével az egyház tulajdonát tevő Egyház-tér 8. sz. (volt dr. Ozory-féle) 5 szobát – külön udvart– és mellék helyiségeket tartalmazó lakóépületnek, […] árverelésen bérbeadatáss elrendeltetvén” (Debreceni Nagyújság, 1914. 01. 22., 6.)

• 1920 és 1930 között Dr. Révész Imre (Pápa, 1889 – Budapest, 1967) református lelkészt jegyzi a ház lakójaként Zoltai Lajos. A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke (1938–1949), egyetemi tanár, egyház-, művelődés- és társadalomtörténész, az MTA tagja. Révész Imre (1826–1881) egyházjogász unokája, Révész Kálmán (1860–1931) egyháztörténész, Tiszáninneni Református Egyházkerületi püspök fia. 1920-ban lelkésszé választották Debrecenben, ahol 1930-tól az egyháztörténelem tanára volt.

1927-ben a törzskönyvi leltár részletes leírásából pontos képet kapunk a ház akkori állapotáról, valamint egy földszinti és egy pinceszinti alaprajzon is jelölték a leltározás számozását. Forrás: Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára (TtREL I. 99. k. 10.) 

"Kálvin tér 8. sz. (Lelkész lak.) leírása

Az épület téglából épült, részben alápincézett, cseréppel fedett épület. Az utcáról le és felnyíló, festett, felülvilágítóval ellátott kapun jutni az 1.) jelű, tölgy deszkával padlózott boltozatos behajtóba, melynek mennyezetén festett ajtóval ellátott felhányó nyílás van. A bejárat az épületet 1 nagyobb és 1 kisebb részre osztja. Mindkét részbe 7–7 tölgyfalépcső vezet. A jobboldali kisebb rész a hivatal céljára, a baloldali pedig a lelkész lakásául szolgál. Ugyancsak a kapualjból nyílik a pincének a lejárata is. Az udvar teljesen épületek és kőfal által van kerítve, fásítva. A bejárattól jobbra egy szivattyús kút van, lefolyóval felszerelve és a 16.) jelű konyha ablaka alatt kívül egy vízvezetéki falikút leöntővel.

1.) jelű kapubejáratban van a mennyezeten: villanylámpa 1 db, poroló a falra erősített tartókkal 1 db. A jobboldali lépcsőn felmenve, a felülvilágítóval ellátott ajtón a 2.) jelű előszobába jutni, mely téglával burkolt. Itt van: villanykapcsoló 1 db, villanylámpa 1 db. Innen kétszárnyú ajtó nyílik a deszkapadlós, mennyezetes 3.) jelű utcai szobába, melyen 2 felszerelt ablak van. Itt van: villanykapcsoló 1 db, konnektor 2 db, zöld, zománcozott Heidinger kályha 1 db, vászonroló 2 db.

Innen egyszárnyú ajtó nyílik a padlós, mennyezetes, 1 ablakos 4.) jelű szobába, ahol van: villanykapcsoló 1 db, konnektor 1 db, szögletes vaskályha 1 db, vászonroló 1 db, villanylámpa zsinórón 1 db. A kétjelű folyosóról nyílik egy vízöblítéses, angol klozet teljesen felszerelve (udvar fele néző kisablakkal). Ugyancsak e klozet mellett, de az udvar felőli bejárattal van egy másik vízöblítéses klozet teljesen felszerelve. A kapubejárat bal oldalán van a felül téglával burkolt 6.) jelű lépcső és előtér, ahol van: villanykapcsoló 1 db, sárkaparó 1db. 

Innen jobbra egyszárnyú, kis tapéta ajtó nyílik a téglázott 7.) jelű, padfeljáró helyiségbe, mely udvar felé kis ablakkal van ellátva. E helyiség alatt van a pincelejáró is. 6.) jelű előtérből kétszárnyú ajtón jutni a padlós, udvari 8.) jelű szobába, melynek 2 ablaka van: villanykapcsoló 1 db, csengőnyomó 1 db, ajtó fölött önműködő csengettyű 1 db, vaskályha 1 db, vászonroló 2 db.

Innen 2 db kétszárnyú ajtó nyílik az egyik a 12.) jelű udvari a másik a padlós, utcai, 3 ablakkal ellátott 9.) jelű szobába: villanykapcsoló 1 db, csengőnyomó 1 db, 2 x 3 x 8 csempéjű barna cserépkályha 1 db, vászonroló 3 db. Innen kétszárnyú ajtó nyílik a padlós, utcai, 2 ablakos 10.) jelű szobába (ahonnan még 2 db kétszárnyú ajtó nyílik a 11.) és 12.) jelű szobákba) villanykapcsoló 1 db, csengőnyomó 1 db, 2 x 2 ½ x 8 csempéjű barna cserépkályha 1 db, vászonroló 2 db.

Innen kétszárnyú ajtón jutni a padlós, utcai 2 ablakos 11.) jelű szobába, melyből még egy kétszárnyú ajtó vezet a 12.) jelű szobába. Villanykapcsoló 1 db, konnektor 2 db, 2 x 3 x 9 csempéjű sárga cserépkályha 1 db, vászonroló 2 db. 12.) jelű, 1 ablakos udvari, padlós szobában, ahonnan 3 db kétszárnyú ajtó nyílik a 8.), 10.), 11.) jelű szobákba, és 2 db egyszárnyú ajtó a 13.) jelű fürdő és 14.) jelű előszobákba: villanykapcsoló 1db, vászonroló 1 db, töltő vaskályha 1 db. 

13.) jelű, betonos fürdőszobában, melynek 1 kis kétszárnyú ablaka a 15.) jelű kamarába nyílik: villanykapcsoló 1 db, villanylámpa zsinórozva 1 db, csengőnyomó 1 db, kőszén fürdőkályha 1 db, fürdőkád 1 db, fajansz mosdó vízcsappal 1 db, angol klozet teljesen felszerelve 1 db. 14.) jelű előszoba, téglás, udvar felé kétszárnyú, üvegezett ajtaja és egészen üvegfala van. 

Udvarba támfalas téglalépcső vezet. Kívül az ajtón van 1 csengőnyomó 1 db, és egy utcáról dróton húzható csengő 1db. 15.) jelű téglás, kilincs nélküli ajtóval és felülvilágítóval ellátott kamarában villanykapcsoló 1 db, villanylámpa zsinórón 1 db. 

16.) jelű téglás, 2 ablakos konyhában, ahonnan 2 db egyszárnyú ajtó nyílik a 14.) jelű előszobába és 17.) jelű cselédszobába: villanykapcsoló 1 db, villanycsengő 1 db, falikút leöntővel 1 db, villanylámpa zsinórón 1 db, csikólábú tornyos tűzhely vízmelegítővel 1 db.

17.) jelű, padlós, egyablakos cselédszobában: villanykapcsoló 1 db, villanylámpa zsinóron 1 db, vaskályha 1 db.

18.) jelű fatartóba egyszer ácsajtó nyílik udvarról egy kis kétszárnyú ablaka van, földes.

A lakásban a mennyezetről lefüggő villanylámpa szerkezet és zsinór mind lelkész tulajdonát képezi.

Debrecen, 1927. március hó. Rásó János gazdasági gondnok 

Pince 

Áll: az 1–4.) jelű helyiségekből. Kétszárnyú ajtaja a kapubejáratból, a 7.) jelű padfeljáró alatt nyílik, s falépcsőkkel van felszerelve. Az 1.) jelű előtér téglázott, s innen kétszárnyú ajtó nyílik a 2.) jelű mosókonyhába, mely téglázott,  2 üvegezett ablakkal az udvar felé, van benne: villanykapcsoló 1 db, villanylámpaburával 1 db, berakott mosókonyha ajtóval 1 db, horganyzott vasüst 1 db, falikút leöntővel 1 db. 

1.) jelű előtérből, melynek udvar felé szintén van 1 üvegezett ablaka, kétszárnyú ácsajtó nyílik a 3.) jelű, földes, zöldséges pincébe, melyen utca felé három szellőző lyuk van ugyancsak 1.) jelű előtérből nyílik egy egyszárnyú ács ajtó a 4.) jelű pincébe, mely földes, utca felé egy szellőző lukkal van ellátva, itt van: villanykapcsoló 1 db, fali villanylámpa 1db."

• 1931-től 1944-ig Kolozsvári Kiss László (Kiskunhalas, 1891 – Budapest, 1945) lelkész, földbirtokos volt a ház következő lakója. 1920-ban házasodott össze Debrecenben Baltazár Katalinnal, Baltazár Dezső püspök lányával. Újpesti lelkész volt, majd Debrecenben 1924-ben Könyves Tóth Kálmán elhunytával választották meg lelkésznek. 1929-ben egyházkerületi főjegyzőnek választották. 1930-ban „a felejthetetlen emlékű Szele György halálával megüresedett paróchia vezetését Uray Sándor ref. lelkész vette át, akinek helyére Kolozsváry László árpádtéri pap került.” (Debreceni Újság, 1930. 08. 12., 3.) 1945-ben „most érkezett Debrecenbe a hír arról, hogy Kolozsvári Kiss László debreceni református lelkipásztor Budapesten tragikus körülmények között meghalt. Buda legutóbbi bombázásakor súlyosan megsebesült, sérüléseit a legnagyobb önfegyelmezéssel, türelemmel viselte. A kórházban mindent megtettek, hogy életben tartsák, súlyos sebeibe azonban belehalt. Egyetlen fia temette el a kórház temetőkertjében. Tragikus halála mély részvétet kelt egész Debrecenben.” (Debreczen, 1945. 03. 21., 4.) 1944-ben is ezen a lakcímen jegyezték. (A Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1944., 380.)

• 1944-től 1958-ig Berényi József (1918–2012) református lelkész lakott itt. A Mester utcai templom lelkésze volt 1944-től. A kommunizmusban meghurcolták, majd végül 1958-ban Bojtra internálták, ahol 30 évig szolgált. A felesége Szécsi Ilona volt, 1947-ben Sándor fiuk, 1949-ben József fiuk és 1957-ben Eszter lányuk születésekor ezen a lakcímen jegyezték a Berényi családot. Egy interjúban így emlékezett vissza a házra: „Én helyettes lelkész voltam mindeközben. Feleségemmel 1944-ben úgy kerültünk össze, hogy nem volt semmink. Közösen vettünk konyhabútort, aztán szép lassan más szükséges dolgokat is. Egy hétszobás parókián éltem ugyan, de ott a teológusoknak is volt szállásuk, ráadásul egy tanyasi lelkésznek is helyet adtunk az egyik szárnyban.”

• közben 1949-ben Szécsi András (1923–2013) református lelkész és Szécsi Emma kötöttek házasságot, amikor mindkettőjüket Kálvin tér 8. szám alatti lakosokként jegyezték. 1952-ben, András fiuk születésekor is itt laktak. 

• 1959-ben és 1960-ban Tankó István (1927–2006) lakott a házban, akit 1958-ban iktattak be a debrecen-nagytemplomi gyülekezet lelkipásztorává. 1959-ben, amikor összeházasodott a berettyóújfalui Belinszky Magdolnával, ezen a lakcímen jegyezték, majd 1960-ban István fiuk születésekor is. 

A számos lelkész és tanár életútjából látható, hogy ezen a helyen 250 éven át, 1707-től folyamatosan tanári lakás és parókia működött még az 1960-as években is. A korabeli sajtóban például 1924 és 1947 között találtam említést, hogy a Kálvin tér 8. szám alatt lelkészi hivatal volt. Az 1940-es címtárban még a Debreceni Református Egyház volt a tulajdonos, ezután a tulajdonviszonyok feltárásra várnak, ahogyan az is, hogy pontosan meddig maradt a házban az egyházi funkció, illetve hogyan érintette az államosítás. 1976-ban egy előterjesztés szerint „a Tiszántúli Református Egyházkerület tulajdonát képező Pallagi út 11. sz. alatti diákszálló és az állami tulajdont képező Nagyerdei út 64. sz. és a Kálvin tér 8. sz. alatti ingatlanok cseréjére” tettek javaslatot. 

Az építészetileg és helytörténetileg értékes ház fontos városvédelmi példa is. Az 1951-ben készített Debrecen városképi és műemléki vizsgálata című kéziratban városképi jelentőségű épületként szerepel. Balogh István Debrecen című könyvében szintén ebben a kategóriában szerepel 1958-ban: "Kálvin tér 8. Lakóház, földszintes, eklektikus, az 1870-80-as évekből, 2+2+3+1+3 nyílástengellyel". Gellér Ferenc az 1987-ben megjelent Debrecen műemléki kataszterében műemléki védettségre javasolt épületként mutatja be a Magyar Állam tulajdonában álló házat. A ház 2001 óta helyi egyedi védelem alatt áll. 

Talán ez a kiemelt műemlékvédelmi figyelem is hozzájárulhatott, hogy a szomszédos Vár utca 12. számú polgárházzal együtt integrálták az új nagyvárosi beépítésbe. 1976-ban indították el a Kálvin téri tömbrekonstrukció programját, amire egy meghívásos tervpályázaton Makovecz Imre, Mikolás Tibor és Kertai László készítettek terveket. A területen álló történeti házakat 1977-ben elbontották, kivéve két földszintes polgárházat. 1982-ben jóváhagyták a Kálvin téri udvarház, üzletközpont beruházási programját. A KELETTERV Ybl-díjas építészei, Kertai László (1943–2013) tervezte az I. ütemet, Kováts András pedig a II. ütemet. A Piac utca felőli első ütem 1985 és 1988 között épült fel. A Vár utca felőli második ütem 1989 és 1992 között valósult meg. Az új beépítés két üteme nemcsak időben, de térben is elkülönült egymástól, ugyanis a két megőrzött polgárház kötötte össze őket. A két egykori lakóház közfunkciót kapott. A Kálvin tér 8. és Vár utca 12. számú házak együttese a Magyar Hitelbank székházává vált 1992-ben. Az átalakítás tervezője a budapesti Szűcs Endre (1944–2023) Ybl-díjas építész, műemlékvédelmi szakmérnök volt (MÉRMŰ Építész Iroda). „Debrecen központjában sok régi épület áldozatul esett a sokszor nem eléggé átgondolt városkorszerűsítés mohóságának. Tervünkkel bizonyítani szerettük volna, miként tud két kis eklektikus cívisház továbbb élni, hogy képes százévesen is újjászületni, hogyan tudja a huszadik század vége technikai csodáit is vállára venni, mint felel meg egy olyan feladatnak, melyre sohasem volt felkészülve, és mindezt teszi úgy, hogy közben lopva átmenti hajdanvolt értékeit is. Egy bankszékház igényeit kellett kielégítenünk úgy, hogy emellett a szomszédos szálloda éttermét is adjuk, amely egyúttal drinkbárként és borozóként is működik. A templom felé épületeink megtartották eredeti századfordulós arculatukat. A Kálvin tér 8.padlásterében egyedi üvegcseréppel fedett pálmaház éttermet alakítottunk ki. Együttesünk a belső udvar felé közeledve fokozatosan egyre modernebbé válik. Az étterem tetőteraszára ráharapó acél-üveg kupola amellett, hogy a bank forgóajtatját rejti, és palástjára simul a teraszra vezető csigalépcső - egy nagy méhkaptár architektonikus szobra, asszociálni engedve a századfordulós takarékpénztárakat gyakorta díszítő motívumra.” (Magyar Építőművészet, 1992/2–3., 70–71.)

Publikációk a házról:

- Balogh István: Debrecen. Magyar műemlékek. Budapest: Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1958., 90.

- Gellér Ferenc: Debrecen műemléki katasztere. Debrecen: Piremon, 1987., 300.

- Mikolás Tibor, Kertai László: A Kálvin-téri üzletközpont építkezése Debrecenben. Műszaki Tervezés, 1986/7. 30-43.

- Kertai László: Kálvin téri Udvarház, Üzletközpont I. ütem. In: Magyar Építőművészet, 1990/2., 4-6.

- Kováts András: Kálvin téri Udvarház, Üzletközpont II. ütem. In: Magyar Építőművészet, 1990/2., 7.

- Kováts András: Debrecen, Kálvin téri Üzletközpont II. ütem. In: Magyar Építőipar, 1992/1-2., 28-29.

- MÉRMŰ Építészeti Iroda. In: Magyar Építőművészet, 1992/2–3., 70–71.

- Horváth Péter: Debrecen Város helyi védettségű ingatlanjainak rövid leírása (kézirat), 2017.

- Gajdos Csaba – Horváth Péter – Szatmári Zsófia – Virányi Zsolt – Gellér Ferenc: Debrecen Megyei Jogú Város helyi védelem alatt álló épületeinek és területeinek értékvizsgálata, DMJV PH Főépítészi Iroda, 2023. 1–10110.

- Harangi Attila: Egykori lakóházak a Püspöki palota helyén és környékén. In: Szendiné Orvos Erzsébet, Szikla Gergő (szerk.): A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXVIII. Debrecen, 2022., 5-30.

Fő források: 

- Déri Múzeum 

- Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltára  

- Méliusz Juhász Péter Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye  

- DMJV PH Főépítészi Iroda Építészeti Archívum (Mikrofilmtár) 

- TiszántúliReformátus Egyházkerület Levéltára 

- Források részletesen: https://www.debrecenhazai.hu/adatbazis 

- Nagy Sándor: A Debreceni Kollégium mint egységes intézmény az egyetem kiválásáig. (A Debreceni Kollégium története I. rész. Szerk. Révész Imre). Tiszántúli Református Egyházkerület, Debrecen, 1940.

Készítette: Harangi Attila  

Megjelenés: 2025. október 28.

Frissítve: 2025. november 22.