„A ma is álló Péterfia utca 28. szám alatti cívisház mozgalmas története ritka módon a XVIII. századig nyúlik vissza. Zoltai Lajos kutatása alapján Tóth István és felesége, Láncsás Erzsébet 1716-ban vásárolták meg a házat özv. Erdélyi Istvánnétól. Akkoriban még Sivó János-féle háznak nevezték, a szomszédságában volt a város péterfiai csapszéke. A város 1730-ban vásárolta meg a házat a Tóth családtól, ami után Tóth-háznak is nevezték. [1] Az évszázadok során többször átalakították, az aktuális igényekhez formálták a házat.
Az 1771-ben készült várostérképen már a mai formájában ábrázolták a házat. A hatalmas telken az északi oldalhatáron egy keskenyebb épületet, amelynek a közepén hosszan emelkedik ki a boltozatos tornác. A déli oldalhatáron pedig egy szélesebb, hézagosan zártsorú házat ábrázoltak. A házban ekkoriban városgazda hivatal működött.
1829-től kaszárnyává vált a ház. [2] 1869–70-ben a népösszeíráskor 1 lakást jegyeztek a házban, 12 szobával, 4 konyhával, 1 pincével és 1 raktárral. A ház ekkor katonai fogházként működött. Három lakót írtak össze a házban. Az erdélyi születésű, 40 éves Zverner Terézia katonai porkolábnőt (börtönőrt), a Debrecenben született 6 éves Zverner Paulinát és a 3 éves Zverner Károlyt. [3]
1929-től leventeotthon volt a ház. [4] A korabeli sajtóban 1930 és 1933 között jelentek meg a leventeotthon kultúrestjeinek színes programjai. [5] 1937-ben Rácz István levente főoktató lakott a házban, aki 1902-ben született Debrecenben és már 1931-ben is itteni lakosként említették.
1950. július 1-től a debreceni mentők költöztek a házba, mint első önálló székházukba. Azelőtt a helybeli tűzoltóság alosztályaként a Csapó utca 43. számú laktanyán osztoztak. Az idők során mentőállomásnak egyre kevésbé felelt meg a Péterfia utcai ház. 1972 novemberére épült fel az új, az ország akkor legnagyobb és legmodernebb vidéki mentőállomása a Külsővásártér és Szoboszlai út sarkán. [6] A mentők 1972-es kiköltözése után városi raktárként, illetve irodaként használták a házat. A Hajdú-Bihar Megyei Vendéglátó Vállalat munkaügyi osztályának irodái még 1980-ban is a házban működtek. [7]
A Debrecen Városi Tanács 1977-ben kapta meg Medgyessy Ferenc (1881–1958) debreceni szobrászművész hagyatékát, amelynek otthonául a nagyon rossz állapotú műemlék házat jelölték ki a Péterfia utca 28. szám alatt. 1979-ben készítette el a felújítási terveket Legány Péter, a Hajdúterv építésze. [8] A Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum 1982. április 1-jén nyílt meg a házban. [9] „Hat teremben és két csarnokban helyezték el a mester százhúsz műalkotását, kilencven szobrát, illetve plasztikáját, tíz pasztelljét és húsz grafikáját.” [10]
„Tervező kollégáimmal együtt megértettük, hogy Medgyessy Ferenc, a művész szellemét őrző hagyatéka előtt tisztelettel kell meghajolni, és ezt a tiszteletet leghívebben munkánkkal fejezhetjük ki. […] A feladat kettős volt: a funkció sajátos jellege mellett a műemléki forma elsődlegessége. Ez rengeteg ellentmondásban, nézetbeli különbözőségben jelentkezett: épület a hagyatékért, vagy a kiállítás az épületért. […] Számomra ez az épületfelújítás is azt bizonyítja, hogy a munka szépségét nem a feladat nagysága határozza meg, hanem számtalan apró mozzanat munka közben, melyek tőlünk függetlenül születnek és nemcsak agyunkban, de szívünkben is megtelepednek.” [11]
A telek területe 2880 m2, a beépített alapterület 1100 m2, a kiállítóterület 442 m2. Az északi oldalhatáron álló, részben alápincézett főépületet eredeti formájában állították vissza. A tornác mellvédjét a két konyhával szemben nyitották meg. Az első konyhánál van a bejárat, ahol a régi, falazott tűzhelyet is újraépítették, jelzésszerűen. Az utcai katonaszoba előadóterem lett, a lakó-, konyha- és kamrahelyiségekben a kiállítóteret alakították ki. Az északi oldalon, közvetlenül a főépület folytatásaként, a lebontott istállószárny helyére egy kiállítóteret építettek. Az archaizáló új épületrész szépen illeszkedik a meglévőhöz, ugyanakkor jelzi is, hogy a ház egy új, kortárs rétege. A nyitott belső tetőszerkezet, a tetősíkba simuló felülvilágítók és az osztott, kissé ívelt nyílászárók jelzik mindezt. A déli oldalhatáron álló, egykori kaszárnyaépületet az utcafronton eredeti állapotában megőrizték, műhely, raktár és iroda funkciójú helyiségekkel. Mögötte, az eredeti kontúrok megőrzésével, egy új kiállítóteret építettek, amelynek kialakítása megegyezik az északi oldali új épületrészével. Az egykori kaszárnya helyén megvalósult kiállítótér előtt teljes hosszában a főépület tornácának nyitott változata köszön vissza, folytatva az udvar boltíves keretezését. [12] Később az udvart teljesen körbeépítették. A déli oldalhatár mentén, átfordulva a teljes hátsó oldalhatárra, egy L alakú, új szárnyat építettek a sarokba. Ez az új, hátsó épület is archaizál és szépen illeszkedik, a boltíves tornácot végigviszi a déli oldalhatáron, az eredeti épülettömegektől keskeny hézaggal tartja a tisztes távolságot.
A Déri Múzeum Irodalmi gyűjteménye hivatalosan 1973-tól létezik, amelyet az 1960-as évek elején alapoztak meg. Az első állandó irodalmi kiállítás 1980-ban nyílt meg a vénkerti Borsos-villában (Debreceni Irodalmi Múzeum), ahol 2011-ig maradhatott. [13] Az új állandó kiállítás, Álmodó magyarok – Történetek Debrecen irodalmából címmel, 2014. szeptember 25-én nyílt meg a Péterfia utca 28. számú ház főépületében kialakított Debreceni Irodalom Házában, míg a Medgyessy-emlékkiállítás a déli oldal kiállítóterébe költözött a következő évben. [14]
A ház abszolút zárványként maradt, ma már egyetlen cívisház sincs a közvetlen szomszédságában. A Pláza és a Darabos utcai tízemeletes panelsáv díszletei között erődítményként őrzi a cívisváros hagyatékát.”
[1] Zoltai Lajos: Helyrajztörténet, kézirat. Déri Múzeum gyűjteménye, Történeti Tár
[3] MNL HBML IV.B. 1109/p. 93. d.
[5] Debreczeni Ujság (XXXIV. évfolyam, 293. szám), 1930. december 25. 25.; Kis Ujság (XLVI. évfolyam, 61. szám), 1933. március 15. 9.
[7] Hajdú-bihari Napló (XXXVII. évfolyam, 162. szám), 1980. július 12. 6.
[8] Legány Péter: Medgyessy Múzeum, Péterfia utca 28. In: Magyar Építőművészet (LXXXI. évfolyam, 2. szám), 1990. 16–17.; Legány Péter: Debrecen, Péterfia utca 28. sz. – Medgyessy Múzeum. In: Múzeumi Kurír 35. (IV. évfolyam, 5. szám), 1981. 55–62.
[9] Hajdú-bihari Napló (XXXIX. évfolyam, 77. szám), 1982. április 1. 1., 5.; Hajdú-bihari Napló (XXXIX. évfolyam, 78. szám), 1982. április 2. 1., 2.
[10] Hajdú-bihari Napló (XXXIX. évfolyam, 77. szám), 1982. április 1. 5.
[11] Legány Péter: Medgyessy Múzeum, Péterfia utca 28. i. m. 16–17.
[12] Ua.
[13] https://www.derimuzeum.hu/irodalomhaza/rolunk.php?id=16 Utolsó letöltés időpontja: 2021.11. 25.
[14] Hajdú-bihari Napló (LXXI. évfolyam, 225. szám), 2014. szeptember 26. 3.; Hajdú-Bihari Napló (LXXI. évfolyam, 143. szám), 2015. június 20. 1.
Forrás: Harangi Attila, Löki Viktor: Debreceni cívisházak és lakóik nyomában. Debrecen: Méliusz Juhász Péter Könyvtár, 2022. 256–267.
További publikációk a házról:
- Gellér Ferenc: Debrecen műemléki katasztere. Debrecen: Piremon, 1987. 37.
- Balogh István: Debrecen. Budapest: Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1958. 90.
- Debrecen épített öröksége podcast (2.) - Legány Péter, 2023.
A Péterfia utca 28. műemlék ház közvetlen szomszédját, a Péterfia utca 30. számú cívisházat 2019 novemberében lebontották, majd a helyére háromemeletes társasházat építettek mélygarázzsal. A Debreceni Irodalom Házát 2020. január 10-én határozatlan időre bezártak, és azóta is zárva van. Az épület súlyos károkat szenvedett, megmentésre vár.
Megjelenés: 2019. november 5.
Frissítés: 2026. június 27.
Készítette: Harangi Attila
