Petőfi Sándor és családja számos szállal kötődik Debrecenhez, amelyeket teljeskörűen Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (Petőfi Debrecenben) című könyvéből: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HAJB_Hbmmk_54/?pg=0&layout=s
és Papp József: Petőfi lakhelyei Debrecenben című előadásából ismerhetünk meg:
Számos lakhelye közül kiemelkedik a még ma is álló Batthyány utca 16. számú cívisház, ahol feleségével, Szendrey Júliával 1848. november 30. és 1849. január 16. között laktak és ahol 1848. december 15-én egyetlen gyermekük, Petőfi Zoltán született, az akkoriban Harmincados köz 2555. szám alatt, Ormós Gábor szabómester házában, az utcára nyíló kapu melletti szobában. A Batthyány utca 16.számú, mai zártsorú polgárház számomra még kérdés, hogy 1848-ban már megépült e. Térképek alapján számomra egyelőre annyi biztos, hogy 1822-ben még egy oldalhatáron álló népi lakóházat ábrázoltak a telken, 1872-ben pedig már a mai zártsorú polgárházat.
A házról kiváló leírást ad Kovács Gyula: Debrecen építészete a szabadságharc után (Romantikus építészet) című tanulmánya (Debreceni Képes Kalendáriom, 1943.):
„A Batthyány utca 16. sz. ház ablakainak szemöldökpárkányát a középkori vízköpőkre emlékeztető szörnyek támasztják alá, az ablakok alatti mellvédek tükrében látható kartussokat pedig griffmadarak veszik közre. Ennek a háznak a jellegét azonban azok a pártás női fejek adják meg, melyek az ablakok szemöldökpárkányán vannak elhelyezve. Ezek a díszek, az elnyomatás korában szerény kifejezői voltak az építészetben is megnyilvánuló magyaros törekvésnek. (Petőfi itt tartózkodásakor 1849-ben, amikor Ormós József szabómesteré volt a ház, nem ez volt az épület homlokzata, ezt a kiképzést 1860 körüli renoválásakor kaphatta.)”
A Batthyány utca 16. házról és a fia születéséről maga Petőfi Sándor pedig a következőket írta Zoltán fiam életrajza hét hónapos koráig című írásában:„Született Zoltán fiam december 15. 1848. déli tizenkét órakor Debrecenben, a Harmincad utcában, Ormós szabó házában, az utcára nyiló kapu melletti szobában. Szeptemberben beállván katonának, feleségemet szüleihez vittem Erdődre, de az ottani lakás később az oláh lázadás miatt nem lévén eléggé biztos, Debrecenbe szállítóm őt, hol zászlóaljammal feküdtem. így érte szegény fiamat, hogy Debrecenben született. Debrecenben és ami több: pénteki napon. Azaz jobban mondva: "pénteki napon és ami több, Debrecenben!" mert Debrecen még a pénteknél is veszedelmesebb, elannyira, hogy ha a magyar függetlenség balul üt ki, azt nem másnak köszönhetjük, hanem annak, hogy Debrecenben kiáltatott ki. Micsoda gondolat is volt az, egy nemzet függetlenségét olyan városban proklamálni, hol a házak kapujára ez van írva: "Aki bejön az udvarra, tegye be az ajtót, mert kimegy a disznó." Legalább annak a háznak a kapuján, ahol fiam született, ez állott.”
(Forrás: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HAJB_Hbmmk_54/?pg=114&layout=s )
