"Debrecen egyik legszebb háza a volt Balogh Péter-féle ház. Amár meglévő épületet Litsman József alakította át copf stílusra 1826-29. között.
Az épület udvarán 1788-as évszámmal ellátott ajtójú lakószoba áll, barokk stukkódísszel, mintegy igazolva, hogy a ház XVIII.századi eredetű.
A ház külső homlokzatán, az emeleti ablakok feletti képszékben finom indadísz fut frízszerűen, az udvaron, az íves ablakok felett, a bejárat két oldalán 2-2 homokkő relief jelenik meg. Méretben, kompozícióban, témában egységesek e magas domborművek. Kocsihajtó isteneket, félisteneket jelenítnek meg ovális keretben, a medaillonokat egységes sarokdíszek egészítik ki téglánnyá.
Az attribútumok alapján nyilvánvaló, hogy Hermész-Merkur (a kereskedők, a tolvajok félistene), Poszeidón tengeristen, Arész (Mars) hadisten és egy napistenség alakjával állunk szemben. Az utca felőli első medallion négykerekű szekerén ülő, meztelen felsőtestű fiatal férfit ábrázol, fején kerek sapka. Baljával tartott kendőjével a szekeret vontató kakasokat ösztökéli. A bájos, humort és valószínű valami csipkelődést is magában rejtő kompozíció főalakjában Merkurra, az istenek hírvivőjére ismerhetünk. Ezt bizonyítja a jellegzetes kalap, s e kalapról hiányzó szárnyakat valószínűleg a kakasszárnyakkal kell képzeletben pótolnunk.
A második mű alakjában a napistent, Hélioszt, fiát, Phaetónt, vagy a fényt hozó Apollónt, Héliosz-Apollónt ismerhetjük fel. Felhőkfelett "repül" a négy ló, egy kétkerekű kocsit (ún. bigát) húzva. A kocsihajtó glóriával, hatalmas sugaras fejdísszel övezett, lebbenő köpenyt viselő istenség. A lendületesen fogalmazott kompozíció nagyszerűen érzékelteti a lovak száguldását, a paták, a fejek párhuzamos ritmusjátékával. A Phoibosz-Apolló elnevezés utal arra, hogy a görög mitológia Apollónt gyakran azonosította a napistennel, hiszen e főisten magába olvasztotta Héliosz-Phoibosz tulajdonságait is. Lehet, hogy az ismeretlen kismester magát Hélioszt akarta ábrázolni, lehet, hogy tragikus sorsú fiát, Phaetónt. Ez utóbbira enged következtetni ennek a jelenetnek szinte barokkos gomolygása, az eltört kocsikerék, a férfiak előrelendülése, a lovak sürgetésének jelzése.
A harmadik medaillonban Poszeidón, a tenger istene jelenik meg a fodrozódó tengervizen; szekerét tengeri szörnyek vontatják. Ez a dombormű a legépebben megmaradt, s kompozíciójában is legszebb. A kocsikereket, a szörny tekergőző testét teljesen szobrászati hatásokkal mintázta meg készítőjük.
A negyedik homokkő relief erősen sérült. Rajta két megvadult ló kétkerekű kocsit, bigát húz, amelyen fővezéri sisakban, botjára támaszkodva egy férfi áll. Teste meztelen, mögötte gazdag redőzetű köpeny lebben. Talán Arész hadisten, talán Apollón ábrázolása ez, hiszen Apollón több isteni tulajdonságot magába olvasztott, s fontos szerepe volt a csaták eldöntésében.
Ez a négy homokkőből faragott dombormű ritka értéket képvisel Debrecenben. A XIX. sz. elejéről származó provinciális faragványok az antik mitológiához nyúlnak ugyan témáért, de fricskázva, bumfordi humorral utalnak a helyi szellemre, mintegy debreceni nyelvre "teszik át" az antikvitás világát."
Sz. Kürti Katalin: Köztéri szobrok és épületdíszítő alkotások Debrecenben és Hajdú-Biharban. Debrecen: Hajdú-Bihar megyei Tanács V.B. Művelődésügyi Osztálya. 1977. p. 87-88. https://mandadb.hu/common/file-servlet/document/406135/default/doc_url/SzKrti_KatalinKztri_szobrok.pdf
Gellér Ferenc: A Debreceni "Balogh Péter-féle ház." http://www.varoskozpont.hu/wp-content/uploads/magazine/debreceni_varostortenet/#p=142
