2025. november 12-én hozzám került egy cívis család bútor hagyatéka. Sikerült egyben tartani, ez volt a legfontosabb feladat számomra, és innentől már az én felelősségem, hogy ez így is maradjon és méltón bemutassuk. Hálásan köszönöm a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltárának, hogy befogadták és kiállították a bútorokat! Nyitvatartási időben meg lehet tekinteni (4024 Debrecen, Vármegyeháza u. 1/B.). Ami miatt különleges és fontos ez a hagyaték, hogy egy legalább kétszáz évre visszavezethető debreceni cívis családé. Közvetlenül a leszármazottaktól került hozzám, akiknek köszönöm szépen a bizalmat! A bútorok már önmagukban kordokumentumok, de ehhez társul a család jól dokumentált története, aminek a feldolgozását a levéltárosokkal és a családdal elkezdtük, a következő hónapokban be is fogjuk mutatni a kiállítás részeként, addig nem mondok róluk többet, de a bútort már most meg lehet nézni. A bútorok egy része a századfordulón készült és egy cívisházban voltak, a másik része pedig a XX. század első felében készült és egy bérházi lakásban voltak. A család különböző tagjai használták különböző helyeken az elmúlt évszázadban, a sors mégis úgy hozta, hogy végül ez a pár bútor egyben maradt. Fontos küldetés számomra, hogy ezekből a bútorokból végre elindulhasson egy cívisházban legalább egy berendezett szoba a századfordulós polgári világot megidézve, amit persze élettel lehetne megtölteni és Debrecen épített örökségének egy fontos darabját most először be lehetne mutatni. Ezzel már sokan sok évtizede próbálkoznak, eddig hiába. Szabó Anna Viola Otthonok nagyításban című tanulmánya az idén megjelent Debreceni cívisházak és lakóik nyomában II. könyvben kiválóan összefoglalja, mi mindent lehetne hitelesen bemutatni.  Ennek megvalósításában mindenki segítségére szükségem lesz, aki támogatja a munkámat és ezt a célt, én mindent meg fogok érte tenni, mert ez nem csak álmodozás. 

 Harangi Attila